Ki csinál szódát

Nem is az a kérdés ki csinál, hanem hogy mivel csinálja? Apám annak idején smirglivel csinálta, mert a gyárilag fröccsöntött patron behajtó méretei inkompatibilisek voltak saját rendszerükön belül. Semmi nem stimmelt semmivel, a kiszúró tüske túl rövid volt, a menet előtti bevezető szakasz túl hosszú, emiatt sziszegtek, röpködtek a fagyott patronok és a tüzes kurvaistenek. Patrónus Szóval a szódacsinálás már a nyolcvanas években is egy barkácsolással kezdődött, tüskecsere egy előző szériás, középen megfúrt típusra, később komplett fejcsere egy még régebbi alumínium típusra, de előbb jött a smirgli - amit minden műszaki tanár utál, ők ugyanis csiszolóvászont használnak smirgli helyett. A régi rossz dolgokból megmaradt egy-kettő. A képen látható szódásszifonnal például egy probléma van. Berakod a patront a tartójába, betekered koppig, és nem történik semmi. Mint a régi szép időkben. Retrópatron: a Lindt mintha direkt olyan patronokat gyártana, amiket nem lehet betekerni, legalábbis van egy plusz bemélyedés a forraszanyagból készült lezárásban, mintha a gyárban egy manó már mindegyiket be próbálta volna tekerni. Ha sikerül menetet vágni, azaz túltekerni a patron tartót - győzzön a nyers erő - akkor elkezd bugyborékolni, szépen lassan, ráérünk. Kismúltán elhallgat, tekeredik a patron, rakéta akar lenni. Ciolkovszkij édesanyja egyre gyakrabban csuklik. Ez egy idegi jellegű játék, engem a szifon idegel, én a családot. Aztán előkerül az atyai megoldás, a smirgli. Lereszelünk egy keveset a patrontartó menetes de még menettelen bevezető végéből és voilá! Berobban az első patron, berobban a második patron, gáztelítés, pezsgés, nyár!... - a többit szoldával édesapám...